Ház története
 
ÁTALAKÍTÁSOK AZ ÉPÍTKEZÉS BEFEJEZÉSE UTÁN

A bérpalota építési engedélyében a mezzanin egy részének kivitelezését megritkították a Belvárosban akkor érvényes épület szintszámok betartásának érdekében. Az építkezés befejezés után azonban csakhamar megkezdődtek az átalakítások, amelyek a mezzanin felületek kiépítésével az üzletek hasznos alapterületének növekedését tették lehetővé.

1908. novemberében a földszinten bérelt "Uránia helyiségben" mezzanint építettek, ugyanis 1908. november 6.-án kelt az az ajánlat, amelyet Biehn János aszfalt és kátrány vegyi termék gyárnak rabitz és vasbeton építési osztálya készített. A "földszint fölött ca 160 m2 hordképes Monier födémet" építettek "mezzaninpadló számára ca. 1.70 -1.90 m távolságra fekvő vasgerendák között, feltöltés, parquetpadlóburkolat és 400 kg m2-kénti haszon terhelésre méretezve, beleértve az alsó, sima fehérmészhabarcs vakolatot is".

A munkára Havel Lipót is készített ajánlatot, végül nem vasbeton födémet, hanem vastartók közötti boltozatot építettek úgy, hogy 3 vasoszloppal támasztották alá a 240 mm magas vasgerendákat, amelyeknek felfekvéseit a régi falba vésték illetve konzollal támasztották alá.

1919-es tanácsköztársaság és a tulajdonos király elűzése jelentette az első nagy törést a ház életében. Az uralkodó elűzésével vitte magával a királyi adminisztrációt akikből jelentős számban laktak a házban, illetve ment a korábbi házkezelőség is.
A korábbi rendszerrel szembeni hangulatot jól jellemzi az 1919-ben a ház elé a térre emelt „diadalkapu” jelezve a Klotild paloták, a Királyi Bérpalota régi tulajdonosainak trónfosztását.

Az 1930 év elején kisebb nagyobb darabok hullottak le az épület kőburkolatából, ami egy nagyobb tatarozást tett szükségessé. A homlokzatok helyreállítását Havel Imre építőmester vállalata végezte.
1930. május 5 és július 12 között az utcai részen a kifagyott és egyéb vegyi hatások következtében lemállott terméskőrészeket gondosan átvizsgálták , ahol szükségesnek mutatkozott, a régi kövek helyett új köveket helyeztek és a szükséghez képest egyes részeket vasakkal megerősítettek, a látható és levált vagy letöredezett tagozásokat pótolták, a visszadolgozott fehér kőfelületeket a megmaradt régi kőfelületekhez hasonló színűre kezelték, úgy, hogy a javítás ne legyen látható.
A kőfelületeket, párkányokat, piramisokat megerősítették, és 72 db, a meglévőkhöz hasonló, sóskúti kőből készült négyszögletes és kör alaprajzú korlátbábot szállítottak pótlásként.

A felsorolt munkákhoz a főhomlokzatokon erős kivitelű, konzolos létraállványt készítettek, míg a Curia utcai oromfalat a párkányról javították.

Az akkori Apponyi tér felé eső két torony belső falfelületeiről és a boltozatokról a levált és rossz vakolatot leverték és kihézagolták a kőfelületeket.

A belső udvarokban az összes függőfolyosó és porolóerkély felső részén a szegélyező U vas mellett a betonozást, mivel "vízáteresztő" volt 15 cm szélességben kibontották és "szakszerűen" újra betonozták, a függőfolyosók alsó síkját újra vakolták.

Valószínűleg már korábban elkészültek a kapualjak belső felületének műmárvány burkolatai. Ezután falazták be az északi kapualj két nagy belső ablakát és egészítették ki a műmárvány burkolatot ezeken a felületeken.

A nagyszabású tatatarozási munkával 1930 szeptemberében készültek el.

A két világháború között ezen kívül csak kisebb belső átalakítások történtek, amelyek a lakások használatával illetve a funkcióváltozásokkal voltak összefüggésben.

AZ ÉPÜLET SORSA A II. VILÁGHÁBORÚ UTÁN

A II. világháborúban az épület súlyosan megsérült.

A tetőszerkezet nagy része megsemmisült, a keleti legfelső emelet teljesen kiégett. A háború után a tetőszerkezetet fő fonnáit nagyrészt az eredetinek megfelelően állították helyre, kivéve a keleti sarok kupola felépítményét és a tetőzet díszítő elemeit. Nem került sor a fémlemezből készült díszítések és a kovácsoltvas rács elemek visszaállítására sem.
A bombatalálatban a jobb belső udvari melléklépcső teljesen megsemmisült.

Az épületet 1949-ben államosították. A folyamatos karbantartás a többi bérházhoz hasonlóan ezek után csak a legszükségesebb munkákra korlátozódott.

1963-ban felújították a házat, a külső homlokzaton helyreállították a háborús károkat.

        Belső festések története:

1949-ben a (2004-es feltárások alapján) a századfordulóra jellemző habsburg-sárga és kőszinű lépcsőházat és udvart belülről szürkére lefestették, valószínűleg „politikai okok miatt”.
1963-as nagy homlokzati felújítás során a szürke lépcsőházakat átfestették világoszöld-fehér színvilágra. 1980 körül ismét „átfestették” a kapualjakat és az előcsarnokot az akkor kapható műanyag festékek színválasztékának legalkalmatlanabb részét választva ki. Ezeknél a festéseknél semmilyen értékvédelmi és szakmai szempontot nem vettek figyelembe.
Egy éven belül a teljes felület pattogzani kezdett, és így is maradt 2004-ig.

Állapotok 1980-ban

„Szép tanulmány az épület belül és kívül a stílus minden jellegzetességével. Még kívül az állaga elfogadható, de belépve a kapun elborzad az ember, hogy tönkre lett téve e gyönyörű épület. Az üvegtetős aula beázik, tócsákban van a víz, a falak áznak, a festék, a díszítések lemállottak, az ajtókon, a kapukon, az üveg betörve. Még meg van mutatványszámban egy-egy maratással díszített táblaüveg, de meddig? Ólomkeretes színes üvegablak is található. Még láttam a 30-as években a kapun belépve, hogy a lépcsőket piros szőnyeg borította be és rézrudakkal volt. Gyönyörű korlát és díszes műkőpadló díszíti a lépcsőházat. Amikor épült, főnemeseknek volt az otthonuk, és magasrangú államhivatalnokoknak.
Az utcai fronton a földszinten körbe üzlethelyiségek találhatók. Az eredeti terv szerint 12. Az első emeletre a boltokból lépcső vezetett fel az irodákhoz, szám szerint 17.
A második, harmadik, negyedik emeleten lakások voltak. 6 lakás volt szintenként 8 és 6 szobásak. Mindegyik lakáshoz tartozott konyha, kamra, 2 fürdőszoba, cselédszoba és két W.C. (Az egyik a cselédségnek.)
Az épület fennállása óta számos átalakítást végeztek; a lakásokat átalakították és átépítést lakásonként eszközöltek.
Két főlépcső, négy melléklépcső (egyet 1944-ben lebombáztak) és három lift van. Hatalmas pincerendszer tartozik a házhoz.
A Curia u. 2-4. végig megtartotta nevét és a házszámot is. 1976-ban az épületben transzformátorházat alakítottak ki. A palotát háború után a Győrffy István kollégium vette birtokába. Aztán elkezdődött az átalakítás, a hanyatlás, mert felújítás, karbantartás nem volt.
A legrégibb bérlő is csak 1930-óta lakik itt. Most a 101 albetétből 65 lakás van kialakítva, nem beszélve arról, hogy emeleteket foglalnak le irodák. (Eredetileg 24 lakást építettek, és 1940-ig így is volt.) Az épület külső és belső építészeti szépségeit nem taglalom, mert egy tanulmányt kellene írnom. Itt jegyzem meg, hogy külföldiek keresik fel a házat, mert úgy tudják, itt élményben lesz részük, de megrémülve fordulnak ki.
A házmester elbeszélése szerint a vízvezeték állandóan meghibásodik, a villanyvezeték nem bírja a terhelést, szinte mindennap javítani kell, a szennyvízcsatorna eltömődött, azt hetenként megkísérlik úgy-ahogy rendbe hozni, de azt mondják, hogy ha karácsonyig kibírja, csoda lesz.”

1986-ban az épület udvarára 8m magas életvédelmi állványzat kerül az omladozó üvegtető és a potyogó stukkók alá. Az udvar teljesen besötétedik és 2000-ig marad így.

1994-98 a ház kezelője a kerületi IKV.

1994-ben az épület nagy részét eladták és társasházzá alakították át, 101 tulajdoni lappal rendelkező társtulajdonos részvételével.
1995. augusztus 26.-án a bérház Ferenciek tere 2 Társasházzá alakul.

1998. január 28-tól az új közös képviselővel új kor kezdődik a ház életében...